Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 A ZÖLD TÁRSULÁS AZ EMBERÉRT, A TERMÉSZETÉRT, ÉS A TÁRSADALOMÉRT

 

  Értéknyilatkozata

  

 

Kép A Zöld Társulás az Emberért, a Természetért és a Társadalomért egy demokratikus szocialista közösség.

A Zöld Társulás jelen értéknyilatkozata kiáll a baloldali alapértékek mellett, és támogatja a szocialista értékek menti tevékenységét, és érdekérvényesítési törekvéseit. A Zöld Tett Társulás a magyar közélet új nemzedékének új közösségi mozgalma, mely alternatív baloldali politikát felmutató és kidolgozó szellemi közösségként kíván a párt keretein belül működni.

 

  

Zöld utat a haladásnak!

 

Az emberi gondolkodás egész történetét végigkíséri egy olyan egyenlőségre irányuló vágy, amely eddig sehol nem jött létre, nem is jöhetett létre. A társadalmi egyenlőtlenségeknek erkölcsi alapon történő elutasítása, a hatalomfüggés nyomorúságától való megszabadulás igénye, minden történelmi korban értékként fogalmazódtak meg. A társadalmi fejlődés elemzéseinek ismeretében egy új baloldali fejlődési irány, általunk szükségesnek ítélt téziseit kívánjuk tevékenységünkkel képviselni. Úgy gondoljuk, hogy további fejlődésünk középpontjába az embert kell helyezni. Központi elvünk: az emberség- emberközpontúság! Baloldali közösségként vállaljuk, hogy a marxista gondolati rendszer új, a változó korunkhoz igazodó gondolatrendszere létező, egy ilyen társadalmi-gazdasági fejlődés iránnyal esélyünk lehet, hogy kijussunk a fejlődésünk zsákutcájából, és közelebb kerüljünk a baloldal ismert alapértékeihez.

Kép A megújhodás történelmi esélyének a demokratikus szocializmus megvalósításának szolgálata és szorgalmazása a célunk. Hisszük, ezen elv értékeit: a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, az igazságosság, a méltányosság, a humanizmus, mint az ember legfőbb értéke, a béke, a szolidaritás és az ökológiai egyensúly védelmét. A következő évtizedek baloldala csak emberbarát-közösségbarát-környezetbarát lehet, s ha ilyen lesz, sikeres lehet, és újra attraktív.

 

 

 

 

 

Milyen baloldalt szeretnénk?

 

A tetteiben minősülő baloldali közösségeket.

Erősítse a baloldali közösségek eredendő küldetését: védelmet adni a kiszolgáltatottságtól és a kizsákmányolástól, küzdeni egy igazságosabb társadalmi rendért. Ennek érdekében vegye tudomásul a globális kapitalizmus valóságát, de ne vállalja és ne hirdetesse a globalizáció támogatását.

 

Hiteles, cselekvő baloldali erőt, mely vállalja, hogy társadalmi bázisa a társadalom létminimumán élők, a bérből és fizetésből élő dolgozók, az önfoglalkoztatók, a nyugdíjasok, a társadalom leszakadó rétegei, munkásemberek és a közösségi értéket elfogadó polgárait tekinti.

 

Mi a nyílt politizálás hívei vagyunk, és ezt várjuk el másoktól is.

Olyan mozgalmi életet szeretnénk, amely tág lehetőségeket ad a különböző nézetek, platformok, és elképzelések szabad jelentkezésében, mert tudjuk, hogy csak az ebből kikristályosodó közös akarat teremti meg a cselekvési egységet. 

 

 

Vállalt értékeink

 

Kép Az értékek átszövik az élet minden területét. Értékek alapján alakul ki az emberek tevékenységstruktúrája, de egymáshoz való viszonya is. Értékeink alapján ítéljük meg embertársainkat és saját magunkat is. Befolyásolják a folyamatok megítélését, rendezőelvként orientálják az emberek viselkedését, meghatározzák cselekedeteit, döntéseit, azt a határt, ameddig valaki hajlandó elmenni. Az értékváltozásokat sokféle szempontból lehet vizsgálni, osztályozni. Ám, tény, hogy a változási folyamatokban, egymást részben átfedő értékrendek találhatók. A magyarországi értékváltozások részben követik a nemzetközi mozgásokat, részben az ország specifikus helyzetéből adódnak. Vannak, akik komoly értékválságról beszélnek, mások csupán a rendszerváltozás természetes kísérőjelenségeiről írnak. Kétségtelen, hogy az értékek területén sok negatív folyamat tapasztalható, s hogy számos értékrendszerbeli inkonzisztencia válságjeleket tükröz. A jelenlegi helyzetet, talán az átmeneti állapottal lehet a legjobban jellemezni. A régi értékrend bomlóban van, az új pedig még nem alakult ki. Az értékrend kialakulása elsősorban civil területhez kapcsolódik, az új értékek teremtése pedig a művészetek és a tudomány feladata, ám a mindenkori kormánynak, és a politikai erőknek a megfelelő társadalmi körülmények biztosítása révén nagy felelőssége van abban, hogy milyen új értékrend fog kialakulni. A tendenciák a rendszerváltozás óta inkább negatív irányúak, ami azért veszélyes, mert a kialakuló értékrend generációkra kihathat. Ha az értékzavar tartóssá válik, az gátolja az emberek cselekvését. Ha nem alakul ki koherens értékrend, akkor megszűnik a felelősségvállalás. Ezek hiányában pedig lehetetlen a társadalmi előrelépés. Bibó felfogása szerint, az emberi cselekvéseket elsősorban nem az érdekek determinálják, hanem az adott közösségekben uralkodó értékképzetek, amelyek szabályozzák a társadalmi szerepek elosztását és a szerepekhez tapadó érdekfelfogásokat. Ilyenformán a valódi demokrácia létezésének előfeltétele egy olyan konszenzuálisan elfogadott értékkészlet, amelyet a politikai elit és a választópolgár is magáénak vall, s amely biztosítja a politikai élet szereplőinek megfelelő szocializációját. Kivívtuk a demokráciát, ám a politikai szocializáció hosszú és keserves folyamatát tapossuk.

 

  

A múlt, mint érték

 

Tudatosan viszonyulunk, ahhoz a tényhez, hogy reális történelemszemlélet alatt, pozitívnak értékelhető kompromisszumok eredményei mellett a rendszerváltozást megelőző korszakban elkövetett bűnök, azok jóvátételének kötelezettségét is megörököltük, s nincs lehetőségünk eltekinteni ettől az örökségtől.

 

Kép A magyar társadalom számára a mai napig ki nem hevert károkat okozott az a körülmény, hogy a második világháború után kibontakozó demokratikus fejlődést éppen a kommunista párt hatalomra jutását követően kiépülő pártdiktatúra fékezte le és terelte zsákutcába. A téves elméleti alapon folytatott hibás politikai gyakorlat, a magyar nép valós érdekeit sok esetben figyelmen kívül hagyó döntések, az emberiesség és a törvényesség alapvető normáinak lábbal tiporása alig több mint fél évtized alatt nem csupán a fennálló viszonyokat tették elfogadhatatlanná a magyar társadalom többsége számára, hanem a rendszernek a szocializmussal való téves azonosítása révén jelentős tömegeket a szocializmus eszméitől is sajnálatosan elidegenítettek. Elítéljük az 1956 előtti és utáni rendszer hibáit és bűneit. Elhatároljuk magunkat az 1956 utáni hosszú évekig elhúzódó megtorlást, az indokolatlanul nagyszámú felelősségre vonás minden módszerét.

Ezért, nyíltan szembefordulunk e korszak minden hibájával, elvtelenségével, s az ezek burjánzását lehetővé tevő dogmákkal, intézményekkel, s az ezeket tudatosan fenntartó saját érdekeit a nemzet érdekei fölé helyező politikai csoportokkal, személyekkel.

 

Döntően a fiatalabb generációjához tartozva azokkal nyilvánítjuk ki őszinte szolidaritásunkat, akik a múltban a szocialista elveikért való kiállásukkal lehetővé tették, hogy rajtuk keresztül ma is vállalni tudjunk múltunkkal egyfajta folyamatosságot, erkölcsi és politikai tartásukat tiszteljük, és partnerként elfogadjuk a velük szimpatizáló kortársaikat.

Büszkén vállaljuk azon reformszocialisták örökségét, akik a békés rendszerváltozás feltételeit megteremtették.

  

 

Az ember, mint érték

 

Az elmúlt évtizedek az emberi gazdagság, a tudományos-technikai civilizáció dinamikus fejlődése mellett új, vagy újra időszerűvé váló gondokat is napvilágra hoztak. Bővítetten termeltük újra a szegénységet és a nyomort a világ számos régiójában. Sokasodtak az ökológiai és demográfiai katasztrófára utaló jelek, a szabadság és demokrácia bővülésének árnyoldalaként pedig az idegenek, a kisebbségek és másságok iránti előítéletek, türelmetlenségek, vallási és vallástalan alapon motivált régi-új fundamentalizmusok és nihilizmusok, perlekedő agresszivitások és agresszív nemtörődömségek szerveződtek újra hangadó és aggodalmat keltő ideológiákká.

A jobboldali radikalizmus előretörésének hátterét az a recessziótól félő, társadalmi bizonytalanná vált polgári réteg adja,- akik, a rendszerváltozás veszteseinek érzik magukat - amely túlzottnak tartja adóterheit, jólétipolitika-ellenessé vált, nem akarja a leszakadó rétegeket tovább segélyezni.

Kép A hazai előítéletek, gyűlölködések burjánzása részben a mély társadalmi változások mellékhatása. Sajnálatosan beilleszthető az általános európai jobboldali trendbe – a cigányokkal szembeni előítélet, melyben etnikum- és szegényellenesség egyaránt benne van, ilyen még a modernizáció- ellenesség, melyhez jórészt kapcsolódik az antiszemitizmus és a területi revíziók újabb megfogalmazása - a Trianon szindróma képe. Ezen jelenségek veszélye nem hasonlítható a nyugati mintákhoz, mert beépült a hazai jobboldal parlamenti pártjaiba. Erősödését és terjedését egyértelműen elősegítette a baloldali értékek visszaszorulása. A mai magyar társadalom még csupán „úton van” a tolerancia, a másság, a sokféleség elfogadása felé. Ami az alkotmányjogi elveket illeti, a vallás- és lelkiismereti szabadság biztosított. Egyben azonban válaszút előtt állunk: vagy az e fogalmak létjogosultságát feloldó közöny és közömbösség liberalizmusa felé lépünk tovább, vagy olyan hitek és identitások újbóli vagy teljesebb vállalása felé, ahol a más a másik hitének és meggyőződésének tisztelete emberi értéként deffiniálódik. A tudattorzító mítoszok akkor veszítenek majd a jelentőségükből, s hatásuk akkor halványul el, ha az előítéleteket mellőző megismerés révén, a baloldali értékek tudatában, mindenütt egyre általánosabbá válik a valóság becsülése és az igazság elfogadása.

Törekvésünk, hogy generáljunk egy új társadalmi diskurzust, amelynek alapja a sokféle érték tisztelete és az ápolásukhoz való jog védelme, s amely egyedül a kirekesztéssel szemben nem mutat toleranciát. Mivel a gyűlölet- és a kirekesztéspolitika a mindenkori vesztesek politikája. Vesztes tudattal legjobb esetben elhúzódó lövészárok-háborút lehet folytatni. E mesterségesen szított játszma atmoszférájában, az állandó közéleti acsarkodásban már fel sem tűnik a legnagyobb veszteség: a társadalom teljes és minden irányú meggyengülése, önbizalmának és hitének lerombolása, a demokrácia, a szabadság és az európai lét kínálta lehetőségek társadalmi szinten történő kihasználatlansága. A szabadságfok növekedésével, a globalizáció kihívásának fényében szembetűnő és szinte sokkoló a tudás, a felkészültség hiánya, és a közösséghez tartozásból fakadó felelősségérzet hiánya. Azaz a demokrácia deficit mellett intellektus és morális deficit meglétével kell szembenéznünk.

 

Ezen hiányok feloldására többek között elkerülhetetlenné vált:

 

1. A polgárok jogtudatának fejlesztése, a társadalom további roncsolódásának a személyi méltóság garanciájának erőteljesebb biztosítása. A rendszerváltó elit, s főleg a liberális oktatási politika nem tartotta fontosnak, hogy a fiatalok ismeretet szerezzenek az állampolgári jogaikról, a jogállam működési garanciáiról, a politika- és az önkormányzatiság intézményeiről. A baloldal nem elhanyagolható feladata, hogy megteremtse az előfeltételeit az önmagáért felelős, tudatos és kellő képességeket birtokló állampolgár létét.

 

2. Alapvetésnek tekintjük, hogy a baloldalnak rendbe kell hoznia elhibázott viszonyát a nemzethez. Egy olyan baloldali társadalompolitikára épülő magyarságstratégiát kell elkészíteni, amely a magyar állampolgárokon kívül a szomszédos országokban élő nemzettestekre és a világ szórványmagyarságára is tekintettel van. A baloldalon több, nemzeti kérdésben vitatkozó áramlat létezik, ám elodázhatatlan a kiegyezés, a valóságos fordulathoz pedig nemzeti konszenzusra van szükség. A szomszédos államok teljes jogú állampolgárságának megtartása mellett a magyar identitású személyek kulturális integrálására számos helyi és anyaországi illetve vegyes megoldás kínálkozik. A fiatalok számára az országban és kívül, a magyarlakta területeken erősíteni és bővíteni szükséges mindazon mozgalmakat (kulturális, turisztikai stb.), amely a haza fogalmát a különböző országokban, tájakon lakók számára a realitások és az egymás elfogadása mellett teremti meg, úgy hogy a nemzettudatuk is valóságossá és egyben nemzedéki erőforrássá is válik. A magyar-magyar integrációs folyamatok hitelét, és értékét nem sajátíthatja ki egyetlen pártpolitika sem, felelőssége és megegyezésre törekvése minden demokratikus politikai irányzat érdeke és magatartása kell, hogy legyen.

 

3. Minden olyan társadalmi kezdeményezést, önszerveződést támogatunk, amely szolidáris a baloldali értékekkel, amely a magyar nemzet állapotának javítására törekszik, össznépi összefogást hirdet, az alkotmányosság kereteinek betartásával. Hasonló elveket valló szervezetekkel, csoportokkal szövetségi viszonyra törekszünk. A más szemléletű politikai erőkkel, a békés egymás mellett élés jegyében, párbeszédet kezdeményezünk a társadalmi közmegegyezés szellemében.

 

 

A természet, mint érték

 

Kép 

„Amikor a civilizált emberiség az őt körülvevő és éltető élő természetet elvakult és vandál módon pusztítja, ökológiai összeomlással fenyegeti önmagát. Amikor ezt majd gazdaságilag is megérzi, valószínűleg felismeri hibáját, de megeshet, hogy ekkor már késő lesz.” /Konrad Lorenz/

 

 

 

Gazdaságunk és gazdálkodásunk még mindig kevés jelét adja annak, hogy érzékelné környezeti bajainkat. Ennek egyik lényeges oka az, hogy a gazdaság sokkal kisebb kiterjedésű rendszer annál, mintsem hogy a természet összes folyamatát magába foglalná. A természet reprodukciós láncai csak akkor válnak a gazdálkodás elemeivé, amikor az ember számára szűkössé váltak. Csak akkor vesszünk tudomást róluk, amikor a korlátozottan rendelkezésre állóforrásokkal már gazdálkodni kell. Akkor azonban, amint K. Lorenz írja, megeshet, hogy már késő. Nem hagyatkozhatunk hát arra, hogy a környezeti bajainkat gazdálkodási rendszerünk automatikusan megoldja. A kialakítandó új baloldali társadalom – és gazdaságpolitikával összhangba a környezetpolitika új elmozdulási irányára kívánunk rámutatni. A környezetvédelem jellege gazdasági hatásai is sokrétű és sokszínű. A jövőt tekintve a megelőzést preferáljuk, lényegéből adódóan környezetkonform gazdálkodási és életmódmodell kialakítását segítve. Nem elhanyagolva az utólagos kezelés, az extenzív környezetvédelmet sem. A környezetpolitikánk e két feladat egyidejű megoldására alkalmas kombináció, ám nem felejthetjük el, hogy a környezetvédelem egyben megoldandó világfeladat is.

Többek között a fogyasztói társadalom túlzásaival, a gyors ipari fejlődéssel, a közlekedési eszközök terjedésével, a mezőgazdaság kemizálásával, a gazdaság intenzív fejlesztésével, a növekvő szegénységgel megbomlott az ember természeti környezetének biológiai egyensúlya, az emberi egészség súlyos veszélyeztetettsége következett be. Az emberi környezetválságának megoldatlansága a XXI. századba már mind nagyobb mértékben veszélyeztetheti az életet a Földön. Rio de Janeiróban 1992-ben megtartott Earth Summit (Föld Csúcs) rendezvényen hirdették meg „a fenntartható fejlődés” szükségességét, elvileg elfogadták a környezetvédelem globális jelentőségét.

Az élet realitásai alapjaiban kérdőjelezik meg a technológiai racionalitás világméretekben ma még uralkodó dominanciáját, az anyagi javak és technikai szolgáltatások tömeges használatával egyértelműnek vélt jólétbe és haladásba vetett elképzelések irracionalitását. A környezet gátlástalan kizsákmányolása, a kulturális értékek devalválódása, a szélsőséges szociális egyenlőtlenségek az ára a gazdasági elitrétegek meggazdagodásának. Nem véletlen, hogy az ökológiai felelősség tudata világszerte a civil társadalom informális mozgalmában és a helyi közösségi kezdeményezéseken fogalmazódott meg először. Örömteli tény, hogy hazánkban a Nemzeti Fenntartható Fejlődés stratégiájának létrehozásakor széles társadalmi egyeztetésre került sor, ritka kivételként az ökológiai elvek és zöldmozgalmak mellett a politikai pártokkal is sikeres megegyezésre jutottak.

Kétségtelen, hogy az ökológiai politika csak akkor juthat sikerre, ha a kollektív döntéshozatali módszerei, és a politikai státusza átalakul a közvetlen részvétel irányába, s szóhoz juthatnak a közvélemény pozitív irányú formálásában.

 

Az a felfogás, hogy a marxista világnézet nem volt tekintettel a természetre, egy torz ideológiának, a sztálini rendszernek volt köszönhető.

Marx elsőként helytelenítette a Tőkében azt a módot, ahogy a 19. századi mezőgazdaság kizsákmányolta a termőtalajt, s kifosztotta kincseit.

Mind Marx, mind Engels rámutatott, hogy mekkora árat fog fizetni az emberiség a természet pusztításáért. Rámutattak arra, hogy miszerint az ember elidegenednek a munkájuktól, annak megértéséhez kapcsolódott, hogy az ember elidegenedett a természettől. Széles körben elterjedt tévhiteknek egyike volt, hogy Karl Marx csak az ipari növekedés és a gazdasági erők fejlődése foglalkoztatta, s hogy figyelmen kívül hagyta ezek káros hatásait a környezetre.

A Gazdasági és filozófiai kéziratokban kifejtette, hogy az a természet szemlélet, ami a magántulajdon és a pénz uralma alatt alakult ki, a természet megvetése és lealacsonyítása.

„Marx leleplezte a természet kifosztását azelőtt, hogy a modern burzsoá ökológiai lelkiismerete megszületett volna.” /John Bellamy Foster/

 

  

A társadalom, mint érték

 

Kép Napjaink magyar társadalmának egyik jellemző sajátossága: a perspektíválatlanság. Célok, jelszavak ismétlődnek és közben gazdasági stagnálás, társadalmi bizonytalanság, fokozatos világgazdasági térvesztés a kísérőtársuk. Fokozatosan ráébrednek, hogy a tetszetős jelszavak mögé bújtatott szabadpiaci globalizáció valójában szemfényvesztés, olyan út, amelynek során kevesek jóléte embertömegek elnyomorodásán, anyagi és morális elszegényedésén, bolygónk életszférájának általános pusztulásán át valósul meg.

Elhibázott és szűk látókörű az a feltételezés, hogy még több individuális szabadossággal és a piac hatókörének további kiterjesztésével korunk globális problémái orvosolhatók. El kell végre dönteni, hogy az ember vagy a gazdaság áll-e a középpontban.

A posztkommunista rendszer átmenetének legsúlyosabb és legtartósabb társadalmi következménye a társadalom kettészakadása volt. Magyarországon ma több százezer ember nem egyszerűen szegénységgel, hanem tartós szegénységgel, nem egyszerűen munkanélküliséggel, hanem tartós munkanélküliségben él. Ezek a szociális hátrányok a korábbinál sokkal erősebb térbeni elkülönüléssel fokozódnak fel, továbbá ezek az alapvető szociális jellegű problémák etnikai jelentést kapnak, ami még nehezebbé teszi a többségi társadalom és a leszakadó csoportok között húzódó szakadék átlépését. Ez ma Magyarország legsúlyosabb társadalmi problémája. Olyan probléma, amelynek megoldása nem várható automatikusan a gazdasági növekedéstől, sőt olyan probléma, amelynek a súlyossága a gazdasági növekedés hatására inkább fokozódik.

A rendszerváltozás utáni történéseket összefoglalva: jogi szentesítéssel folyik a szegények végzetes szegényedése, a kevés gazdasági és kulturális tőkével rendelkező középrétegek lecsúszása, munka-, lakás- és létbiztonságuk megrendülése, s egy nem egészen szűk, jórészt régi hatalmi és gazdasági elit látványos luxus meggazdagodása, jövőjének új alapokra helyezése. Mindez kiszámítható módon kedvezőtlenül befolyásolja a társadalmi reformok sorsát. A múlt szépségeire hivatkozó konzervatív rendpárt sikeres manipulációja kétségtelenül súlyos és veszélyes politikai következményeket eredményez e területen is. Az új intézményi változtatások nehezítik a társadalom- és szociálpolitika jövőbeni reformját. A piaci elvet és az erős, piacképes csoportok előnyeit törvényesen létrehozott intézmények erősítették meg e téren, ezáltal előkészítik a szegregáló, az állampolgárok egyes csoportjait eltérően kezelő intézményrendszert, amely maximálja az egyén felelősségét, s csökkenti az állam, illetve az állampolgári szerveződések szerepét. Ezen intézmények erősítik azt a nézetet, hogy a szociálpolitikának csak utólagos, korrektív szerepe kell, hogy legyen. Ennek az iránynak, már most megfelel az a gyakorlat, amely tisztes bérek és nyugdíjak mellett mind szélesebb körben segélyez. Holott a baloldali társadalompolitika szerepe az lenne, hogy az állampolgári méltósággal összeegyeztethető módon biztonságot nyújtson.

A magyarországi baloldali társadalompolitika stratégia kidolgozása kikerülhetetlen, halaszthatatlansága nyilvánvaló. A felszínre került bajok mélyebbek annál, semhogy több tünetkezelést elviselnének még. Együtt szemlélve az egészségügyet és a szociálpolitikát – érzékelve az átfedéseket – alakult ki a jobbítás lehetséges útja: a humanizáció. A humanizált szociálpolitika, humanizált egészségügy, a társadalmi szolidaritásból eredeztethető több irányú beavatkozás.

A problémák együttes megoldásának keresése, az átfogó, stratégiai szemlélet érvényesítése azt a felfogást erősíti, hogy a szociálpolitika és az egészségügy hatékonysága a korszerű és a helyzet alakulásával lépést tartó társadalompolitika függvénye. A hazai szociálpolitika kis hatékonysága legfőképpen a bürokratikus, etatista, paternalisztikus szemlélet és az ehhez kialakult struktúra következménye. Ezért kötődik a szociális reform kikerülhetetlenül a mélyebb humanizációs folyamatokhoz.  Az emberi lét, a humánum egyik specifikuma az indíttatás és a képesség a másik ember iránti érdeklődésre, a másik helyzetébe való beleélésre, azaz az együttérzés és a törődés.

Az elidegenített viszonyok eleve megakasztják ezt a humán láncot.

A szervezkedő és öntudatosodó munkásság annak idején sem a munkaadók, a jómódúak jótékonyságában, hanem az önsegélyezésben kereste biztonságát. Nem a karitászra, hanem a szolidaritásra épített. A korai munkásmozgalom legszebb hagyományaiból sarjadzott a társadalombiztosítás eszméje. Megvalósulása a modern idők legnagyobb szociális vívmánya. Ám, bebizonyosodott, hogy az emberi jogok szociális vonatkozású kiszélesítése, a szervesen fejlődött demokratikus intézményrendszer sem tudja egymaga olyan fokra emelni az ember méltóságát, ami aktív, önsegítő magatartásra késztetné a bajba jutott embert. Az alapvető változást a szociálpolitikában a demokrácia erősödésétől remélhetjük, egyidejű humán reformmal.

A szociális- jóléti állam a globalizáció és az érdekküzdelem szorításába kerülve a leépülés szakaszába jutott. Nő a társadalmi szakadék, a társadalmi összetartás pedig egyre gyengébb. Az egész folyamat a felelősség funkcióját fenyegeti. Egy olyan társadalmi berendezkedés modelljét helyezzük előtérbe, amely feloldja az egyén autonómia és a társadalmi kötelességek közötti ellentmondást. Ehhez azonban az szükséges, hogy az egyén ne csupán önmagát illetően, hanem a közösség vonatkozásában is felelős magatartást tanúsítson. Közösségi kapcsolatok és általánosan elfogadott értékek nélkül az egyéni szabadság felelőtlen mentalitássá és cselekedetté torzulhat. Egy ilyen fejlemény végzetesen lazíthat a szolidaritás nélkülözhetetlen kötelékein. A „felelősségtársadalom” új utakat tör a erkölcsi kötődések számára, ám nem akar moralizálni. Új lehetőségeket teremt az egyéni szabadság kiteljesedéséhez, de nem engedi, hogy ez a fejlődés mások rovására menjen végbe.

  

A gazdasági globalizáció korunknak hallatlanul komplex jelensége.

A világpiac realitása, a gazdasági globalizáció, a kapitalizmusnak azzal a belső igényével függ össze, amely egyre tovább és messzebbre törekszik a haszon növelésére. Ennek a történelemben egyedülálló folyamatnak, amelyet gazdasági globalizációnak nevezünk két hordozója van: a transznacionális vállalatok és a versenyző állam. A globalizációs ideológiával mondhatjuk, nemzetek feletti konszenzus alakult ki a kormányok és a transznacionális vállalatok között. E konszenzusnak az a következménye, hogy az államok kénytelenek nemzeti gazdaságpolitikájukat a globális világgazdaság követelményeinek megfelelően módosítani. A gazdasági globalizáció alapvető negatívuma, hogy felerősítette és szentesítette a materalizmus uralmát, az alapvető emberi értékek feladásának kárára. A kommunikációs és információs technológiák várható eredményei alapján a gazdasági globalizáció valamilyen formájában a távoli jövőnket is meghatározza majd.

 

 

 

Új mércével kell hát mérni az emberi cselekvést és felelősséget.

 

A szociális piacgazdaság a társadalmi igazságosság olyan elemeit teremtette meg, mint a családi pótlék, munkanélküliek támogatása, oktatási esélyegyenlőség stb. vagy legalábbis hozzájárult. A környezetvédelem korunk egyik szociális kérdése is. Ezért azt valljuk, hogy baloldali kötelességünk, hogy a szociális piacgazdaságot ökológiai szemlélettel egészítsük ki. A szociális piacgazdaságot ökoszociális piacgazdasággá szükséges alakítani. Elérkezettnek látjuk az időt, hogy a gazdasági növekedés megőrzésével, a környezetünk kifosztásáról a környezet védelmére váltsunk. Mi azon kívánunk fáradozni, hogy baloldali szemléletként váljanak valósággá, egy elfogadható és környezetkímélő fejlődés stratégiájának elvei. Az ökoszociális piacgazdaság, a helyi, regionális értékek és érdekek mellett, az állam szerepvállalásának növelésével ellensúlyozni képes a globalizációs gazdasági folyamatokat.

Támogatjuk és sürgetjük az új baloldali gazdasági stratégia megszületését, benne a szerkezetátalakítás megvalósításának lehetőségeit, terveit, amely értelmet ad az emberek lemondásának, az elkerülhetetlen életszínvonal csökkenésnek és arányos, igazságos teherviselést biztosít. Egy határozott baloldali gazdaságpolitika a globalizáció tényétől és valóságától nem tekinthet el, ám hátterét, és társadalompolitikai kereteit, a fenntarthatóság, mint újfajta morális felelősségtudat, és az ökoszociális piacgazdaság, mint társadalmi egyensúly modell adhatja. Az ökoszociális piacgazdaság a környezet védelmére kívánja mobilizálni a szabad piac erőit, nem a piacgazdaság ellen irányul. A környezet védelmét anyagilag is érdekelté szükséges tenni, a környezet kifosztását pedig nem kifizetendővé, hogy a gazdaság dinamikája a környezet javára kezdjen működni. A Római Klub „Számoljunk a természettel” című jelentése részletesen foglalkozik e fontos témával.

Az ökológiai elvek általában és konkrétan is vezérfonalul szolgálnak a társadalom szemléletének átformálásához. A fenntarthatóság életszerű elve csak a cselekvési keretet szabja meg a társadalom számára. A keretet már az egyének önszervező ereje tölti meg tartalommal. A társadalom önszervező erőit, melyek önfelelősséggel cselekszenek a közjólét érdekében, szükségleteik kielégítését szabott környezeti keretek között biztosítják. „Semmi sem erősebb, mint a vízió, amely beérett” /Einstein/ Új tudatra van szükség minden vonatkozásban, mert a jövőnk ügye az elméken, a morálban, és az emberségben létezik.